from:(https://www.facebook.com/RemSztorik/?ref=ts&fref=ts) RémSztorik
Zsófival már kiskorunk óta legjobb barátnők vagyunk, elég gyakran egymásnál is szoktunk aludni. Ezen a bizonyos estén is így történt...
Épp a lefekvéshez készültünk, amikor fura zajokra lettünk figyelmesek... Amik a padlásról jöttek..... Olyan volt, mintha egy kisgyerek sírt volna...de nagyon hangosan. A szüleim üzleti úton voltak, és ezért hivtam át a Zsófit, hogy ne legyek egyedül.... Ő elég bátor lány, (hozzám képest) és javasolta, hogy menjünk fel, nézzünk... szét... Remegő lábakkal indultam utána a lépcsőn, de amikor felértünk semmit és senkit nem láttunk... Ám hirtelen becsapódott az ajtó a hátunk mögött. Én elkezdtem visítani, de Zsófi nyugtatgatott, hogy csak a szél volt... Az ajtó t nem tudtuk kinyitni, hiába próbálkoztunk... Kétségbeesve leültünk a sarokba és vártunk. Hogy mire azt nem tudjuk, de semmi sem történt egy jó ideig.. Aztán egyszer csak újra kinyílt az ajtó és belépett rajta egy kislány.... Sokáig néztük egymást, és egyszer csak eltűnt... Felálltunk és gyorsan leszaladtunk a padlásról és átmentünk a szomszédba, ott töltöttük az éjszaka további részét.. Ez volt életem leghátborzongatóbb élménye, de nem hitte el senki.
2 év múlva: Zsófit elütötte egy autó. Egy nő vezette. A kislány is benne ült.
Anyám halálra ijedt, amikor ment föl a padlásra valamiért, még most sem tudja senki, hogy mitől. Leállt a szíve.
Apámat holtan találták meg a padláson. A szemei nyitva, sehol egy karcolás sem, a szíve dobog, lélegzik, de nem pislog, nem eszik, nem mozdul a kórházban. El kellett őt is temetni, valószínűleg ÉLVE.
Épp a lefekvéshez készültünk, amikor fura zajokra lettünk figyelmesek... Amik a padlásról jöttek..... Olyan volt, mintha egy kisgyerek sírt volna...de nagyon hangosan. A szüleim üzleti úton voltak, és ezért hivtam át a Zsófit, hogy ne legyek egyedül.... Ő elég bátor lány, (hozzám képest) és javasolta, hogy menjünk fel, nézzünk... szét... Remegő lábakkal indultam utána a lépcsőn, de amikor felértünk semmit és senkit nem láttunk... Ám hirtelen becsapódott az ajtó a hátunk mögött. Én elkezdtem visítani, de Zsófi nyugtatgatott, hogy csak a szél volt... Az ajtó t nem tudtuk kinyitni, hiába próbálkoztunk... Kétségbeesve leültünk a sarokba és vártunk. Hogy mire azt nem tudjuk, de semmi sem történt egy jó ideig.. Aztán egyszer csak újra kinyílt az ajtó és belépett rajta egy kislány.... Sokáig néztük egymást, és egyszer csak eltűnt... Felálltunk és gyorsan leszaladtunk a padlásról és átmentünk a szomszédba, ott töltöttük az éjszaka további részét.. Ez volt életem leghátborzongatóbb élménye, de nem hitte el senki.
2 év múlva: Zsófit elütötte egy autó. Egy nő vezette. A kislány is benne ült.
Anyám halálra ijedt, amikor ment föl a padlásra valamiért, még most sem tudja senki, hogy mitől. Leállt a szíve.
Apámat holtan találták meg a padláson. A szemei nyitva, sehol egy karcolás sem, a szíve dobog, lélegzik, de nem pislog, nem eszik, nem mozdul a kórházban. El kellett őt is temetni, valószínűleg ÉLVE.
klau
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése