Régen volt egy házaspár. A nőt Lüszinek hívták terhes volt és a férfit Dévidnek hívták. Meg láttak egy gyönyörű szekrényt. Maga a szekrény arany színű, és rubintal volt kikövezve. A tetején egy vörös színű nap volt ami folytvást vigyorgott. Szinte megbabonázta őket.
-Meg kell vennünk! -szólt Lüszi....
-Egyet értünk-mondta Dévid és már haza is vitték.
-Egyet értünk-mondta Dévid és már haza is vitték.
Az éjszakájuk hátborzongató volt. Rém álmok sorozata sújtott le rájuk. Lüszi nagyon elevenet álmodott: felült az ágyra és a nap egyenesen a szívébe fúródott. Erre fel ijedt Lüszi, és látja, hogy elfolyt a magzat víz. Felkelti Dévidet és szól neki. Azt a napot Dévid nagyon megbánta, mert a kisbaba halottan született. Ezért március 15-én feketébe borították a házat. Ez a március 15-e még szörnyűbb volt. Amikor Dévid kinyitotta az ajtót látja, hogy a kisbabájuk vörös szemmel ott fekszik. Azonnal hívta a rendőrséget. Ennek a vége az lett hogy a férfit idegösszeomlás miatt bezárták. Lüszi pedig életét vesztette. Hulláját soha nem találták meg. De az aranyló szekrény...... Még mindig ..... Ott áll.
klau
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése