from:(https://www.facebook.com/RemSztorik/?ref=ts&fref=ts) RémSztorik
2014 van. Új év. A legsötétebb év. Pont ma van az anyukám és az apukám temetése. Apámat brutálisan meggyilkolták, anyámmal nem tudom mi lett.. Soha többé nem láttam. 2013.12.30. án tűnt el anya. Elment konferenciára, de nem jött vissza. Apám szintén aznap halt meg. Kinyomták a szemeit, kivágták a beleit, a szívét megetették vele.. és egy kés szúrtak a fejébe. A saját szememmel láttam.
A temetés elérkezett. Apám 38 éves volt, anyám 35. Én 9. Most ki fog etetni, eltartani, ...iskolába vinni...?
Temetés.
Egyedül maradtam a lakásban. Nem akarok idegenekhez kerülni, rokonokhoz, vagy árvaházba menni.
Azon gondolkoztam, hogy meddig fogom így, és itt kibírni, és hogy miért haltak meg a szüleim... Befeküdtem apa és anya ágyába, ekkor hirtelen egy zörejt halottam kint a konyhában. Nem akartam tudni mi az...De korom sötét volt... Elemlámpával világítottam, ha mentem valahova. Egy borzalmasan ijesztő nevetés...Sátáni szellem. Majd halottam a bal oldalamon padló zörgést...Én ijedtemben középre csúsztam az ágyon. Egy újabb nevetés...A bal oldalról...A pulzusom az egekbe szökött, a szívem még sohasem kalimpált vadabbul. Itt a végem. Ki akartam rohanni a lakásból, de nagy örömömre nem volt kulcs a zárban, amit oda tettem. Ketten lehetnek: Egy a konyhában, egy itt. Rugdostam az ajtót, de hiába. Ekkor a nyakamnál hideg, csontos ujjakat vágtak a bőrömbe. Kirázott a hideg. Az a valami megragadott, és a falnak dobott. Ez NEM lehet ember. Nem voltam valami sovány, és megkapaszkodtam a szőnyegben. Hirtelen besütött fény az ablakon, de ahogy jött, el is ment. Ilyen szörnyűséget még soha életemben nem láttam. Ez tényleg nem ember, és óriási.
Hirtelen ablak szilánk vágott a szemembe. Mire észbe kaptam, az a valami megfogta a lábam, és a beton kemény üvegnek vágott. Elvéreztem, és meg haltam.
Beállít a nagymama. Az a valami elkezdett felé rohanni, áttörte az ajtót, és a nagymamámnak rontott. Aki beköltözik a házba, nem éli meg az újéveket.
A temetés elérkezett. Apám 38 éves volt, anyám 35. Én 9. Most ki fog etetni, eltartani, ...iskolába vinni...?
Temetés.
Egyedül maradtam a lakásban. Nem akarok idegenekhez kerülni, rokonokhoz, vagy árvaházba menni.
Azon gondolkoztam, hogy meddig fogom így, és itt kibírni, és hogy miért haltak meg a szüleim... Befeküdtem apa és anya ágyába, ekkor hirtelen egy zörejt halottam kint a konyhában. Nem akartam tudni mi az...De korom sötét volt... Elemlámpával világítottam, ha mentem valahova. Egy borzalmasan ijesztő nevetés...Sátáni szellem. Majd halottam a bal oldalamon padló zörgést...Én ijedtemben középre csúsztam az ágyon. Egy újabb nevetés...A bal oldalról...A pulzusom az egekbe szökött, a szívem még sohasem kalimpált vadabbul. Itt a végem. Ki akartam rohanni a lakásból, de nagy örömömre nem volt kulcs a zárban, amit oda tettem. Ketten lehetnek: Egy a konyhában, egy itt. Rugdostam az ajtót, de hiába. Ekkor a nyakamnál hideg, csontos ujjakat vágtak a bőrömbe. Kirázott a hideg. Az a valami megragadott, és a falnak dobott. Ez NEM lehet ember. Nem voltam valami sovány, és megkapaszkodtam a szőnyegben. Hirtelen besütött fény az ablakon, de ahogy jött, el is ment. Ilyen szörnyűséget még soha életemben nem láttam. Ez tényleg nem ember, és óriási.
Hirtelen ablak szilánk vágott a szemembe. Mire észbe kaptam, az a valami megfogta a lábam, és a beton kemény üvegnek vágott. Elvéreztem, és meg haltam.
Beállít a nagymama. Az a valami elkezdett felé rohanni, áttörte az ajtót, és a nagymamámnak rontott. Aki beköltözik a házba, nem éli meg az újéveket.
klau
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése