Szerintem már mindenki elgondolkozott azon, hogy miért jó a gyilkosoknak ölni. Nos, én úgy gondolom, hogy a
vadászat az ami felpezsdít. Kezdjük csak a nagymamám szomszédjával Sz. R-rel. A kis dög azt hitte, hogy nem fogok
rájönni, hogy ők törték fel az ajtót illetve rabolták el a WC-papírt. Na jó, tudom röhejes, betegek, és most azt gondoljátok,...
hogy "ilyenért megölni valakit?". Nem, nem csak ezért. A kislányát prostituáltként futtatja a feleségével együtt.
Azon kívül egyszer szétlopták a kertet, illetve elvitték apám horgászfelszerelését. Egy nagy szabály van, ami az enyém az
az enyém. Vagyis inkább úgymond, hogy a területemhez tartozik. Mennyei volt belevigyorogni a pofájába, a szituációk
mindig felpörgetnek, ami gyakran veszélyessé válhat. Egyszerűen úgy rühellem a bandát, hogy sósavba nyomnám a pofájukat
és addig tartanám lent őket, míg a szemgolyójuk konkrétan kicsorog a helyéről. Nos, hát, elkezdtem vadászni.
Lapultam a házban éjszakánként, kinyitottam az ajtót, sötétben voltam. Volt egy első világháborús tőrkésem is, amit
igen nagy figyelemmel éleztem. Lapulni a sötétben, vadászni... ez leginkább Dexter Morgan stílusa, bár akármennyire
is tetszik amit a sorozatban művel, inkább a saját trükkjeimet vetem be. Végre...végre hallottam, ahogy az ajtógomb
nyikorog. Azt hitték, hogy senki sincs bent, hallottam, hogy beszélgetnek "Mekkora szerencse, hogy ezek a kretének
nem zárták be az ajtót!". A sötétben aljas vigyort vágtam, beléptek az ajtón, majd a verandára, ahol várakoztam.
Ö. is vele volt, őt kaptam el elsőre, gégemetszést alkalmazásával. Majd felkapcsoltam a villanyt, R. szemébe néztem
hatalmas, szürkéskék szemeimmel, bosszúszomjasan vigyorogtam, a pofámról csorgott a vér, ijedt tekintetet
vágott, majd megpróbált megtámadni...egy kanállal. EGY KANÁLLAL kérem szépen. Kiröhögtem...egy jól irányzott mozdulattal
pedig felmetszettem a hasát. S csak ennyit szóltam hozzá: "Hagylak elvérezni a bűnödben, szajha!". Mindenem tiszta vér volt.
Kimentem volna lemosakodni, mert ki tudja milyen betegségük volt a rohadékoknak...csak azon gondolkoztam, hogy vajon
megvárjam-e a rendőröket és adjam be nekik, a megtámadott, ártatlan kislányt aki sokkot kapott, vagy ássam el a hullákat?
Ááhhh inkább feltakarítok... Szabdaltam a húsukat, pont a szomszéd ablaka előtt, ahol a kislány látta is...hallottam
a fülbemászó sikolyát, ahogy sírva rohan el. Felismerhetetlenségig feldaraboltam őket, itt egy szem, ott egy lábujj...
Elástam őket majd feltakarítottam. Elhaladtam a házuk előtt, a kislány rémülten figyelt, a válaszom pedig csak ennyi volt számára: "Szép álmokat kölyök!Örökre...."
vadászat az ami felpezsdít. Kezdjük csak a nagymamám szomszédjával Sz. R-rel. A kis dög azt hitte, hogy nem fogok
rájönni, hogy ők törték fel az ajtót illetve rabolták el a WC-papírt. Na jó, tudom röhejes, betegek, és most azt gondoljátok,...
hogy "ilyenért megölni valakit?". Nem, nem csak ezért. A kislányát prostituáltként futtatja a feleségével együtt.
Azon kívül egyszer szétlopták a kertet, illetve elvitték apám horgászfelszerelését. Egy nagy szabály van, ami az enyém az
az enyém. Vagyis inkább úgymond, hogy a területemhez tartozik. Mennyei volt belevigyorogni a pofájába, a szituációk
mindig felpörgetnek, ami gyakran veszélyessé válhat. Egyszerűen úgy rühellem a bandát, hogy sósavba nyomnám a pofájukat
és addig tartanám lent őket, míg a szemgolyójuk konkrétan kicsorog a helyéről. Nos, hát, elkezdtem vadászni.
Lapultam a házban éjszakánként, kinyitottam az ajtót, sötétben voltam. Volt egy első világháborús tőrkésem is, amit
igen nagy figyelemmel éleztem. Lapulni a sötétben, vadászni... ez leginkább Dexter Morgan stílusa, bár akármennyire
is tetszik amit a sorozatban művel, inkább a saját trükkjeimet vetem be. Végre...végre hallottam, ahogy az ajtógomb
nyikorog. Azt hitték, hogy senki sincs bent, hallottam, hogy beszélgetnek "Mekkora szerencse, hogy ezek a kretének
nem zárták be az ajtót!". A sötétben aljas vigyort vágtam, beléptek az ajtón, majd a verandára, ahol várakoztam.
Ö. is vele volt, őt kaptam el elsőre, gégemetszést alkalmazásával. Majd felkapcsoltam a villanyt, R. szemébe néztem
hatalmas, szürkéskék szemeimmel, bosszúszomjasan vigyorogtam, a pofámról csorgott a vér, ijedt tekintetet
vágott, majd megpróbált megtámadni...egy kanállal. EGY KANÁLLAL kérem szépen. Kiröhögtem...egy jól irányzott mozdulattal
pedig felmetszettem a hasát. S csak ennyit szóltam hozzá: "Hagylak elvérezni a bűnödben, szajha!". Mindenem tiszta vér volt.
Kimentem volna lemosakodni, mert ki tudja milyen betegségük volt a rohadékoknak...csak azon gondolkoztam, hogy vajon
megvárjam-e a rendőröket és adjam be nekik, a megtámadott, ártatlan kislányt aki sokkot kapott, vagy ássam el a hullákat?
Ááhhh inkább feltakarítok... Szabdaltam a húsukat, pont a szomszéd ablaka előtt, ahol a kislány látta is...hallottam
a fülbemászó sikolyát, ahogy sírva rohan el. Felismerhetetlenségig feldaraboltam őket, itt egy szem, ott egy lábujj...
Elástam őket majd feltakarítottam. Elhaladtam a házuk előtt, a kislány rémülten figyelt, a válaszom pedig csak ennyi volt számára: "Szép álmokat kölyök!Örökre...."
klau
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése