A figyelő

from:Rémtörténetek *-*

A Figyelő története rémisztő mesének is beillik. Egy olyan lényről szól, amely bámulja, vizslatja az embereket, miközben alszanak, s ha felébrednek, megöli őket. Senki nem tudja igazán, hogy valóban létezik-e a lény, vagy csupán városi legenda az egész, esetleg egy szellem történet. Minden esetre 2003 nyarán az Egyesült Államok északkeleti részén egy furcsa, emberszerű lény vált a média érdeklődés középpontjává. Bár nem sok idő telt el azóta, a lénnyel kapcsolatos beszámolók, bizonyítékok, sorra eltűntek vagy megsemmisültek.

A szem tanúk ennek ellenére kitartanak a bizarr találkozásokról szóló történetek mellett. A legszélsőségesebb érzelmeket vonultatják fel, a mély félelemtől és kényelmetlen érzésektől kezdve... Bár a publikált feljegyzések csak egy ideig váltottak ki érdeklődést, az emlékek erősek maradtak az érintett embereknél, akik közül sokan, még ma is keresik a válaszokat.

2006-ra közel két tucat dokumentum gyűlt össze, és kiderült, hogy egészen a 12. századtól napjainkig kerültek elő feljegyzések hasonló élményekről, mégpedig négy kontinenst átívelve. A történetek többnyire minden esetben azonosak.

Íme, egy búcsú levél 1964-ből:

„Mielőtt befejezem az életem, szükségesnek érzem leírni, miféle bűntudat vagy fájdalom vezetett erre a cselekedetre. Ezért senki más nem felelős, csakis Ő. Egyszer arra ébredtem, hogy érzem a jelenlétét… és egyszer, amikor megébredtem, láttam a teste körvonalait. Máskor arra ébredtem, hogy hallom a hangját és belenéztem a szemeibe. Nem tudok félelem nélkül elaludni amiatt, mire ébredek legközelebb. Nem akarok többé felébredni! Viszontlátásra!”

Találtak egy fa dobozban két üres borítékot, amelyek meg voltak címezve Williamnek és Rose-nak, és volt benne még egy boríték nélküli személyes levél:

„Drága Linniet! Imádkoztam érted. Ő a nevedet említette.”

                                                                      klau

A ház szelleme

from:Rémtörténetek *-*

Volt egyszer egy házaspár. Nagyon boldogok voltak. Már régóta ugyanabban a házban laktak. A férj és a feleség nagyon szerettek volna egy olcsó de nem kicsi házat. Este beszéltek erről majd lefeküdtek aludni. Másnap reggel a feleség elmondta, hogy megálmodta álmai házát és,hogy ő ilyet szeretne: Nagy halvány rózsaszín ház fehér tetővel,belülről szépen kifestve, lekövezve,,leparkettázva. A férj tudta, hogy nem találnak ilyet de azért elmentek keresgélni.Egy pár napig eltartott a keresés, de a nő minden éjjel azzal a házzal álmodott. Egyszerűen nem hagyta nyugodni. Rövidesen megtalálták a házat,bementek belülről is ugyanolyan volt mint amit megálmodott. Megkérdezték a ház kertészét,hogy mennyi az ára a háznak,aki ezt mondta:nagyon olcsó mert a tulaj minél hamarabb szabadulni akar ugyanis szellem van itt. Hát a párt nem érdekelte a szellem ezért meg akarták venni. A kertész szólt a tulajnak aki örömében iderohant. Mikor meglátta a hölgyet (a feleséget) felkiabált:

 MAGA AZ A SZELLEM!!!

                                                                              klau

Az akasztott ember

from:Rémtörténetek *-*

Tegnap este az egyik barátom „pizsama partit” tartott. Én is ott voltam, ahogy a barátaim többsége is. Igazából nem voltunk sokan csak 5-en.Én (Bence), Merci, Anita, Miki (a házigazda) és az öccse András. A nyár utolsó hétvégéjét ünnepeltük. Mikor átértem már mindenki ott volt. Elkezdtünk alapozni. Már mikor mindenki jól állt a baráti kör egyik tagja kitalálta, hogy idézzünk szellemet. Mindenki egyből beindult még én is. Csak egy valaki ellenkezett. Merci. Azt mondta, hogy ne csináljuk, mert lehet, hogy mi ostobaságnak tartjuk, de van ennek alapja és nem szoktak ezek jól végződni. Természetesen mi nem hallgattunk rá, erre ő otthagyott minket. 

Mi neki is álltunk megidézni egy szellemet úgy, ahogy kell. Gyertyák, pentagram. A pentagram köré leültünk, megfogtuk egymás kezét és az ötlet gazda elkezdett beszélni.

- Hívunk téged szellem! Légy bárhol, bárki is voltál. 

A társaság elkezdett röhögni, de Miki elismételte még egyszer, majd még egyszer. Mikor harmadjára ismételte kopogást hallottunk az ajtó felől, nem kell mondanom, hogy mennyire beparázott mindenki. Miki felállt és kinyitotta az ajtót. Miki édesanyja állt az ajtóban. Mindenki megnyugodott. Mint kiderült Merci miatt jött, megkérdezte, hogy miért ment el. 

Folytattuk a bulizást, zenét hallgattunk, táncoltunk és ittunk. Mire észbe kaptam már csak egyedül táncoltam. Körbenéztem, mindenki aludt valahol. Volt, aki a földön terült ki, volt, aki egy széken és volt, aki azokon a matracokon, amik nekünk voltak kitéve. Gyorsan kimentem a mosdóba, miután elvégeztem a dolgomat, letelepedtem egy matracra. Nem nagyon tudtam elaludni, mert folyamatosan egy hörgő hangot hallottam. Először azt hittem, hogy Anita az, mert eléggé meg volt fázva. Majd valami eszméletlenül büdöset éreztem. Felkeltem, hogy kinyissam az ablakot, de az nem ablak, hanem erkély ajtó volt. Srégen kinyitottam és kitámasztottam egy papuccsal. Ekkor ismét hallottam a hörgő hangot, csak az ijesztett meg, hogy Anita most körülbelül két méterre volt tőlem és én konkrétan a hátam mögül hallottam. Gyorsan visszabújtam a takaróm alá. Mikor már majdnem elaludtam, kopogást hallottam. Felkeltem és félve az ajtóhoz indultam, de mielőtt odaérhettem volna ismét kopogást hallottam, de nem az ajtó, hanem Miki szekrénye felől. Nagyon megijedtem. Már épp nyúltam volna a villany kapcsolóhoz, mikor az ajtó kinyílott és egy fehér, véres ruhás férfi „lépett” ki rajta. A nyaka körül egy vastag kötél lógott. A vér megfagyott az ereimben, mozdulni is alig bírtam. Amikor már majdnem sikerült elérnem a villany kapcsolót, addigra a szellem megfogta a kezem és körülbelül két méterrel arrébb dobott. Mikor földet értem a karomba nyilalló fájdalmat éreztem. Elég nagy zajt csaptam ahhoz, hogy felébresszem a barátaimat. Mikor felébredtek ostobán néztek rám. András még meg is kérdezte, hogy mit keresek a sarokban? Én nem feleltem csak az ujjammal mutattam a szellemre, aki ismételten megindult felém. A többiek elkezdtek sikoltozni, mikor megpillantották a szellemet. De a szellem továbbra is velem volt elfoglalva. Csak jött felém, és mikor odaért a nyakamnál fogva felemelt és addig szorított, míg már majdnem megfulladtam. A barátaim próbáltak segíteni, de láttam, hogy hiába próbálnak megmozdulni valamiért nem tudtak. Már csak másodperceim lehettek hátra, mikor az erkély ajtón berobbant Merci. A kezében tartott egy keresztet, és skandálni kezdett, ha jól értettem latinul. A szellem erre elengedett és én a földre zuhantam. Merci folytatta a skandálást, Miki felpattant és felkapcsolta a villanyt. A szellem eltűnt. Merci elmagyarázta, hogy mi történt és elvégezett egy rituálét, amitől állítólag nem tud visszajönni a szellem.

                                                                            klau

Gondolkodtató 5

                                                                                       from:Rémtörténetek *-*

Egy vigyorgó fej bámult engem a szobám másik feléből, az ablakon át… A 14. emeleten lakom.

 “Reggelre volt rólam egy kép a telefonomon, amin éppen alszom. Egyedül élek…

“Rengeteg éve egyedül lakom már a házamban, és meg mernék rá esküdni, hogy több ajtót csuktam be, mint amennyit kinyitottam.”

"Mindig azt hittem, a macskámnak valami baja van a látásával, mert úgy tűnt, állandóan az arcomat nézi. Aztán egy nap rájöttem, hogy mindig is a hátam mögé nézett..."

"Az utolsó dolog, amit láttam, hogy az ébresztőórám 12:07-et mutat, ekkor hosszú töredezett körmeit belenyomta a mellkasomba, miközben másik kezével a számat fogta be. Felriadtam, de rögtön meg is nyugodtam, hogy csak egy rossz álom volt, majd felnéztem, az óra 12:06-ot mutatott és hallottam, hogy nyílik a szekrény ajtó..."

- Apuci, megnéznéd, hogy van-e szörny az ágyam alatt?
- Persze kicsim...Megnyugodhatsz, senki sincs az ágyad alatt. S most aludj jól, kicsim. - A férfi a hálószobába tart, visszafekszik a felesége mellé, 'ki fél éberen, megtörve odasúgja:
- Annyira sajnálom, hogy nekünk sosem lehet gyermekünk, drágám!...

- A lányom minden éjszaka hangosan, kiáltozva sír. Borzasztó, hogy nem tudom megnyugtatni mostanában. Eddig mindig segített, ha kimentem a sírjához, hogy megnyugtassam...



- Drágám, nem gondolod, hogy ideje lenne lefeküdni? 
- De igazad van. - hanyatt feküdtem a világ leggyönyörűbb nője mellett, meg akartam csókolni, de csak kemény fogakat értek ajkaim.
Ja, igen. 8 perc telt el mióta itt vagyok. A levegő lassan elfogy a föld alatt.

                                                                                                                   klau

Arctalan lány

from:Rémtörténetek *-*

Este, mikor felébredtem valami furcsát láttam a tükörben. A tükröm az ágyammal szemben helyezkedett el. Én ültem az ágyon, de a tükörképem feküdt. Gyorsan megdörzsöltem a szemem. Amikor ismét kinyitottam, akkor is feküdt a tükörképem. Egy pillanattal később, viszont felült. Nem én voltam, hanem egy arctalan lány. Azonnal felugrottam és már indultam volna az ajtóm felé, ám ekkor kilépett a tükörből. Egy vascsővel a kezében.

                                                                 klau

Éjszakai démon

from:Rémtörténetek *-*

Elég későn indultam haza a buliból. Kicsit szédültem a sok piától, ezért úgy döntöttem, hogy azt a körülbelül 2 km-t gyalog teszem meg. Szerencsémre nem laktunk messze a város központtól. Egy ideje már sétáltam, mikor azt vettem észre, hogy valaki követ. Kicsit megijedtem, mert ilyen helyzetben még sosem voltam. Gyorsabb tempóra váltottam. Természetesen ő is. Szinte futottam, mikor elértem ahhoz a lépcsőházhoz, ahol lakom. Már majdnem az ajtónál voltam, mikor meghallottam a hangját. „Segíts! Kérlek, segíts” Hátrafordultam és láttam, hogy a hasát fogja, ahogy eddig is. Nem tudtam, hogy mit tegyek. Ha odamegyek és segítek, abból rossz is kisülhet, de ha nem megyek oda és nem segítek, és ha netalántán valami nagy baja van vagy meghal, akkor bűntudatom lesz. „Maradjon ott, ahol van! Hívok mentőt!” Mondtam neki. Már épp nyúltam a telefonomért, mikor a semmiből elém termett. A lábam azonnal a földbe gyökerezett. Az arcát megpillantva pedig sikolyra állt a szám, de hang nem jött ki rajta. Eddig nem láttam, hogy is néz ki, mert egész végig az árnyékokon keresztül követett. Azt hittem ember, de nem az. Hosszú megnyúlt végtagjai voltak. A keze nem ujjakban, hanem karmokban végződött. Megragadta a csuklómat és elrángatott a lépcsőház mögötti játszótérre. Kezeimtől fogva felkötözött a hinta tartó oszlopához. Vicsorgott rám. Majd éles karmait belém mélyesztette. A karmaival felszabdalta a hasam. Az utolsó, amit láttam az az volt, hogy eszi a hasamból kilógó belsőségeimet.

                                                                                        klau

Tükörrabság

from:Rémtörténetek *-*

Épp a fürdőből jöttem volna ki, mikor megpillantottam a tükörben az arcomat. Egy nagy pattanás ékeskedett rajta. Nagyon nem örültem neki, főleg amiatt, hogy másnap randizni mentem volna. A tükör elé álltam és kinyomtam a pattanást. Gyorsan arcot mostam, de még egyszer belepillantottam a tükörbe. Ekkor elmosolyodott a tükörképem. Én azonnal kirohantam a fürdőszobából. Mikor a szüleimnek elmeséltem egy kicsit furán néztek rám, majd bementek a fürdőszobába. Bent voltak egy ideig, mikor kijöttek, megnyugtattak, hogy semmi sincs ott. Már azt is megkérdezték, hogy nem e használtam valamiféle drogot. Én válaszra sem méltattam a kérdést inkább bementem a szobámban. Mielőtt lefeküdtem volna még gyorsan rápillantottam a telefonomra és megnézetem Áron képét. Már alig vártam a holnapi randit. Nagyon oda voltam Áronért. A suli egyik, ha nem a leghelyesebb pasija. Mindössze 2 évvel idősebb nálam, de nagyon rendes. 

Reggel a szokásosnál hosszabb ideig tartott a készülődésem. Félve mentem be a fürdőszobába. Gyorsan lezuhanyoztam. Majd a tükör elé álltam teljesen meztelenül. Nem voltam valami szépség, de meg voltam elégedve magammal. Nem voltam kövér, a hasam lapos volt. Az arcomat is úgy tudnám leírni, hogy aranyos. Nem kell semmi nagyra gondolni, barna szemem, és rövid barna hajam volt. Egy kicsit a magasságom bántott, nem voltam több 165 cm-nél. Mikor már felöltöztem és egy kicsit kicsíptem magam ismét be kellett mennem a fürdőszobába, hogy megcsináljam a hajam. Ott voltak, az ehhez használt dolgaim. Fésű, hajlakk, wax. Mikor már teljesen kész voltam, tettem egy kis alapozót a pattanásomra. Mikor már teljesen kész voltam, küldtem egy puszit a tükörbe és Áront képzeltem oda. Itt kezdődött a furcsaság. Becsapódott az ajtó. Majd a tükörképem nem mozdult, pedig én az ajtót rángattam. Sajnálatomra nem volt otthon senki. Dörömböltem az ajtón. Mikor már láttam, hogy semmi esélyem sincs arra, hogy kinyissam az ajtót. Arra az elhatározásra jutottam, hogy összetöröm a tükröt. Megfogtam a hajlakkos flakont, majd nekivágtam a vigyorgó tükörképemnek. Mielőtt a tükörhöz csapódhatott volna a flakon, azelőtt kinyúlt a tükörképem és megfogta azt. Nem volt menekvés. A tükörképem teljesen eltorzult, majd kijött a tükörből és magával vitt vissza a tükörbe.

                                                                       klau

Ne nézz a bokorba!

from:Rém-történetek"

Egyszer egy kislány sétál haza az iskolából már kezdet sötétedni.

Furcsa érzése volt mintha követnék körül nézet de nem látott senkit.Már majdnem haza ért amikor egy bokor előtt sétált el látta hogy valami nézi őt.Megállt és meglátta hogy egy világitó szem pár nézi őt.Gyorsan futni kezdett és végre haza ért.Amikor bement a konyhába a hűtőn egy cetli volt melyet a szülei hagytak ott amelyen az volt hogy el kellet menniük.Már nagyon álmos volt így elment lefeküdni.Úgy éjfél lehetett amikor felkelt mert valami elsuhant felette.Amikor kinyitotta a szemét a plafonra vérrel az volt írva hogy : nézz oldalra!.Ekkor oldalra nézet és egy szellem kéz nyúlt feléje amiben egy kés volt.A kislány az ijedségtől nem tudott megmozdulni.Meghalt a szellem leszúrta.Amikor reggel a szülei haza értek a kislányt felakasztva késsel a mellkasába szúrva találták és az volt a falra írva hogy :Ti következtek! .És így is történt 2 nappal a kislány halála után őket is ugyanúgy megölték.

                                                                                                   klau

David

from:Rém-történetek"

David hetek óta nyugtalanul aludt. Egyedülálló apaként sokszor megbánta már, hogy engedte a Dan-ek nézni azt a sok horrort, amit a tévé sugároz. Már-már állandó szerűvé váltan be kellett néznie a Dan szekrényébe, az ágy alá és a függöny mögé lefekvés előtt, hogy megnyugtassa, semmi sem akarja megenni vagy megölni őt éjszaka. Persze néhány éjjel így is a Dan ordítozására kelt, de remélte, hogy hamarosan elmúlik ez az időszak.

Ma éjjel is már-már torznak mondható hangos ordibálására ébredt David , és még azelőtt elindult a Dan szobája felé, hogy az agya visszatért volna a rendes kerékvágásba. Kicsit kóvályogva, de biztosan sétált a Dan szobája felé, a lámpát messzire elkerülve, hiszen nem akarta ilyen gyorsan kiverni az álmot a szeméből.

“Mi a baj Dan?” – szólt megnyugtató hangon, miközben a sötétséghez lassan hozzászokott szemeit az ágyon ülő Dan árny vonalaira próbálta szegezni.

“Az ágy. Alatt.” – kapta a választ remegő, talán a félelemtől egy kicsit eltorzult hangon.

Halk sóhaj hagyta el David száját, amíg az ágyhoz lépett, és fél térdre ereszkedett, majd szinte rutinszerűen belesett az ágy alá. Az ablakon bekúszó hold fénye egyenest a Dan holttestét világította meg, amely leharapott végtagokkal, megcsonkítva feküdt a vér tócsa közepén. A sokktól bénult teste remegni kezdett, ahogy az ágyon ülő lény vér fagyasztó nevetése töltötte be a sötét szobát.

                                                                                   klau

A temtő réme

from:Rém-történetek"

Egy szép napnak induló nap, a halálomra fordult.

Reggel időben felkeltem, mert úgy gondoltam szedek virágot és kimegyek a nagyapám sírjához a temetőbe.

Szegényt nem rég megölték, nem is kegyelmeztek neki. Ö is a temetőben volt, ott ölték meg állítólag valami szörny féleség. Egy kicsit én is félek kimenni, de azért meglátogatom.

Nagyon szép színes virágokat szedtem.

A délelőtt meg a délután szépen telt volna ha nem hívogatott volna egész nap valaki, aki nem is szólt bele. Gondoltam valaki szórakozik.

Amikor besötétedett elindultam a temetőbe.

Nagyon mesze volt a temető tőlünk, ezért már sötét volt mire kiértem.

Amikor beléptem a temető kapuján nagyon rossz érzésem volt, mintha figyelnének.

Oda értem a nagyapám sírjához megcsörrent a telefonom megint.

Felvettem de nem szólt bele senki.

Úgy gondoltam valaki szórakozik velem.

Leraktam a virágokat és a mécsest meggyújtottam, megint meg csörrent a telefonom de még mindig nem szólt bele senki.

-Halló! Ki szórakozik?

De csak szuszogást hallottam és ezt a szuszogást a fák felől és a telefonba hallottam. Már nagyon féltem.

Gyorsan futásnak eredtem, de hallottam hogy valaki követ.

Oda értem a kocsihoz, ki akartam nyitni az ajtót de beletört a kulcs.

Annyira ideges voltam és féltem, hogy elkezdtem sírni.

Leguggoltam a kocsi mellé és mondogattam magamban, hogy nem fog történni semmi.

Megint megszólalt a telefonom.

Annyira ideges voltam, hogy durván beszóltam.

-Ki az? Ne szórakozón velem.

Le akartam tenni de beleszólt valaki.

-Én vagyok a hátad mögött.

Megfordult de nem volt ott senki

-Én még szórakoznék

Ekkor eldobtam a telefonom.

Ahogy ezt tettem meg is bántam.

Ahogy a földet érte a telefon, előugrott és zombira hasonlító alak.

Nagyon megijedtem, felálltam és futásnak eredtem.

Mentem pár métert aztán, valami hideg szúródót a hátamba.

Egyből elterültem a földön.

Mellém lépet és ezt mondta:

-Na látod jól szórakoztunk.

És evvel elment.

Én evvel ott feküdtem maga tehetetlenül a fájdalmamban, még mozogni sem tudtam.

Az volt a szerencsém, hogy arra jött egy kocsi.

Amikor legközelebb felébredtem egy kórházban ébredtem.

Egy levél volt mellettem.

-Ezt megúsztad de még találkozunk!

Elgondolkoztam.

Mikor kiengedtek a kórházból, belevettetem magam a nagyon mély tóba.

Innentől megszűnt a fájdalmam és végre a nagyapámmal lehettem a menyekbe.

                                                                                                               klau