from:Rém-történetek"
Egy szép napnak induló nap, a halálomra fordult.
Reggel időben felkeltem, mert úgy gondoltam szedek virágot és kimegyek a nagyapám sírjához a temetőbe.
Szegényt nem rég megölték, nem is kegyelmeztek neki. Ö is a temetőben volt, ott ölték meg állítólag valami szörny féleség. Egy kicsit én is félek kimenni, de azért meglátogatom.
Nagyon szép színes virágokat szedtem.
A délelőtt meg a délután szépen telt volna ha nem hívogatott volna egész nap valaki, aki nem is szólt bele. Gondoltam valaki szórakozik.
Amikor besötétedett elindultam a temetőbe.
Nagyon mesze volt a temető tőlünk, ezért már sötét volt mire kiértem.
Amikor beléptem a temető kapuján nagyon rossz érzésem volt, mintha figyelnének.
Oda értem a nagyapám sírjához megcsörrent a telefonom megint.
Felvettem de nem szólt bele senki.
Úgy gondoltam valaki szórakozik velem.
Leraktam a virágokat és a mécsest meggyújtottam, megint meg csörrent a telefonom de még mindig nem szólt bele senki.
-Halló! Ki szórakozik?
De csak szuszogást hallottam és ezt a szuszogást a fák felől és a telefonba hallottam. Már nagyon féltem.
Gyorsan futásnak eredtem, de hallottam hogy valaki követ.
Oda értem a kocsihoz, ki akartam nyitni az ajtót de beletört a kulcs.
Annyira ideges voltam és féltem, hogy elkezdtem sírni.
Leguggoltam a kocsi mellé és mondogattam magamban, hogy nem fog történni semmi.
Megint megszólalt a telefonom.
Annyira ideges voltam, hogy durván beszóltam.
-Ki az? Ne szórakozón velem.
Le akartam tenni de beleszólt valaki.
-Én vagyok a hátad mögött.
Megfordult de nem volt ott senki
-Én még szórakoznék
Ekkor eldobtam a telefonom.
Ahogy ezt tettem meg is bántam.
Ahogy a földet érte a telefon, előugrott és zombira hasonlító alak.
Nagyon megijedtem, felálltam és futásnak eredtem.
Mentem pár métert aztán, valami hideg szúródót a hátamba.
Egyből elterültem a földön.
Mellém lépet és ezt mondta:
-Na látod jól szórakoztunk.
És evvel elment.
Én evvel ott feküdtem maga tehetetlenül a fájdalmamban, még mozogni sem tudtam.
Az volt a szerencsém, hogy arra jött egy kocsi.
Amikor legközelebb felébredtem egy kórházban ébredtem.
Egy levél volt mellettem.
-Ezt megúsztad de még találkozunk!
Elgondolkoztam.
Mikor kiengedtek a kórházból, belevettetem magam a nagyon mély tóba.
Innentől megszűnt a fájdalmam és végre a nagyapámmal lehettem a menyekbe.
klau
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése