2016. december 11., vasárnap

Gondolkodtató 5

                                                                                       from:Rémtörténetek *-*




Egy vigyorgó fej bámult engem a szobám másik feléből, az ablakon át… A 14. emeleten lakom.




 “Reggelre volt rólam egy kép a telefonomon, amin éppen alszom. Egyedül élek…





“Rengeteg éve egyedül lakom már a házamban, és meg mernék rá esküdni, hogy több ajtót csuktam be, mint amennyit kinyitottam.”








"Mindig azt hittem, a macskámnak valami baja van a látásával, mert úgy tűnt, állandóan az arcomat nézi. Aztán egy nap rájöttem, hogy mindig is a hátam mögé nézett..."






"Az utolsó dolog, amit láttam, hogy az ébresztőórám 12:07-et mutat, ekkor hosszú töredezett körmeit belenyomta a mellkasomba, miközben másik kezével a számat fogta be. Felriadtam, de rögtön meg is nyugodtam, hogy csak egy rossz álom volt, majd felnéztem, az óra 12:06-ot mutatott és hallottam, hogy nyílik a szekrény ajtó..."


- Apuci, megnéznéd, hogy van-e szörny az ágyam alatt?
- Persze kicsim...Megnyugodhatsz, senki sincs az ágyad alatt. S most aludj jól, kicsim. - A férfi a hálószobába tart, visszafekszik a felesége mellé, 'ki fél éberen, megtörve odasúgja:
- Annyira sajnálom, hogy nekünk sosem lehet gyermekünk, drágám!...


- A lányom minden éjszaka hangosan, kiáltozva sír. Borzasztó, hogy nem tudom megnyugtatni mostanában. Eddig mindig segített, ha kimentem a sírjához, hogy megnyugtassam...



- Drágám, nem gondolod, hogy ideje lenne lefeküdni? 
- De igazad van. - hanyatt feküdtem a világ leggyönyörűbb nője mellett, meg akartam csókolni, de csak kemény fogakat értek ajkaim.
Ja, igen. 8 perc telt el mióta itt vagyok. A levegő lassan elfogy a föld alatt.



                                                                                                                   klau





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése